A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

kanyarít, kampó

Első felbukkanás

1636

HD szerinti eredet

sz < ? ~ konyul

Megjegyzés

ieu

a HD egy ’ferde, hajlott; ferdül, hajlik’ jsű alapszóból vezet le rengeteg eléggé különböző szót, ld. pl. kandikál, kacs stb[1]● vö ieu *kam-p- ’hajlít, hajlat’ (Pok 525[2]), különösen a gör szavakhoz áll közel (de balti, gót és talán ind megfelelők is) ezt azért illene észrevenni a tudós nyelvészeknek● vszleg harmadik nyelv van a háttérben: szkitoid, esetleg thrák-illír● ha a m-ban valóban ennyire kiterjedt a szó használata, mint a HD gondolja, akkor inkább sárga, mint lila, mert az ieu-ban nem oly elterjedt

Megjegyzések



1

Felsorolom, hogy lássuk, mennyire szigorú ez a hang- és alaktan: gacsos, gáncs, homlít, homlok, homorú, kacs, kacsint, kacska(ringós), kacsó, kampó, kancsal, kandikál, kankalék, konty, konyul, kuncsorog, kunkorodik, kunyerál, kutyorodik. Ha tényleg ilyen plasztikusnak érezzük a nyelvi anyagot, ilyen tekergetős-csúszkálósnak a magyar morfológiai, hang- és jstani stílusát, akkor ezzel meglehetősen inkompatibilisnek tűnik a sok-sok szigorú „hangtanilag elfogadhatatlan” kijelentés. Persze minél régebbre megyünk vissza, annál inkább növekszik a nyelvtörténész, és szerinte a „hangtörvények” szigora. Mondhatnánk: a bizonyíthatatlansággal együtt növekszik. Én fordítva képzelném elvileg. – Ez a plaszticitás egyébként valóban megvan a m.-ban bizonyos szóbokrok, jsmezők esetében. Létezik egy játszi, tekergetős, „zeneibb” hang- és alaktani stílus, a „hangfestő”-nek mondott szavak jelentős része ilyen. Hosszabb, gazdagon affixált szavak, az affixumok és a tő jsei sem élesen meghatározottak és némiképp deszemantizáltak. Talán ez az ufu nyelvek mély öröksége a m.-ban. De lehet olyan nép(ek) / nyelv(ek) hagyatéka, amely(ek) számára elemi adottság a többnyelvűség vagy/ és dialektológiai sokszínűség. Mint amilyen a Kárpát-medence és Pontusi-síkság népei és nyelvei. Szegény finnugristák! Pont egy ilyen természetű anyagon alkalmazni próbálni a germánra, latinra, szlávra, törökre érvényes/kidolgozott eljárásokat! Köszönet a derekas próbálkozásokért. A finnugor elfogultság ürmében öröm, hogy így legalább alaposan át lett vizsgálva minden ufu kapcsolatlehetőség. – Szintén jelentős azonban a m.-ban az a szóállomány, amelyre ez a plaszticitás nem, vagy kevéssé jellemző. Ahol a szó hangalakja és jelentése is meglehetősen stabilnak tűnik. Ez inkább a török nyelvekre jellemző. – De itt most a m. mindkettőtől való különállását vesszük szemügyre.

2

Gör. καμπή ’hajlat, kanyar’, κάμπτω ’hajlik’, καμπύλος, καμψός ’hajlott’; κάμπη ’féreg’; pannóniai helynév Campona. Ld. még lat. campus ’Feld’ (eredetileg ’Biegung, Einbuchtung, Niederung’, vö. lit. lankà ’Tal, Wiese’ ~ leñkti ’biegen’); gót hamfs ’verstümmelt’, ószász hāf, ófn. hamf ’verstümmelt, gelähmt’; lit. kam̃pas ’Ecke, Winkel’, lett kampis ’Krummholz’; lit. kum̃pti ’sich krümmen’, kum̃pas ’krumm’, lett kùmpt ’krum, buckelig werden’, ópor. etkūmps ’wiederum’; óind kapanā́ ’Wurm, Raupe’, kapaṭa- ’Betrug, Hinterlist’. A kamp- talán a *kam- ’biegen, wölben’ szóból (ld. még (s)kamb- > gör. σκαμβός, gall. Cambio-dūnum stb.); vö. még a hasonó jsű nazális nélküli óind cāpa- ’Bogen’, capalá- ’unstet, schwankend’, é-per. čap ’link’, *’krumm’.