A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

kalandos /zik

Első felbukkanás

1138sz[1]

1668

HD szerinti eredet

sz < ?[2]

Megjegyzés

hm

1. jsként a ’bolyong, csavarog’-ot adja, a mai jst nyúkorinak mondja[3]● szóképzési // fickándozik, csiklandoz

Megjegyzések



1

Furamód a TESz a szócikk első blokkjából, az írásos adatok felsorolásából kihagyja, és a szócikk középső, kifejtő részében említi csak ezt: „Az 1138/1329: Kolundos szn., 1211: Colundos szn., 1220/1550: Kolond hn. stb. tulajdonnevek vszleg e szócsaládba tartoznak, de természetesen [? honnan ez az evidencia?] nem függenek össze közvetlenül a nyúkori kaland, kalandos alakulatokkal.” Ejnye, szigorútudóskám! Hiba (tünet) 1.: a nagyon kétséges odavonhatóságú személy- és helynévi adatokat is oda szoktad írni az első blokkba, nagyon helyesen egyébként, ?-lel jelezve idevonhatóságának bizonytalanságát. Most nagyjából biztos vagy benne, hogy idevonhatók, de mégsem írod oda? Ez mitől lehet? Hiba (tünet) 2.: És mitől kezdesz hirtelen összevissza beszélni, és elemi terminusaidat eltéveszteni, amiért megbuktatod a diákot, ha elköveti?! Hirtelen összekeverted a szó „alak(ulat)”-ját és „jelentés”-ét? Nyilvánvalóan azt szeretted volna mondani, hogy ez ugyanaz az alak, csak a mai jse nyúkori. – Ennyire félsz attól, hogy a mai jst réginek akarja vki olvasni? Igen. Miért? Nem tudom. – Tünetszerű, bizony (vagyis vmi baj jele): Megszeged a saját (értelmes, helyes) szabályaidat, rigorózus szabálykövető? Miért? Hogy későinek tűnjön a szó. Miért? Hogy nehogy valaki azt higgye, a kalandozó magyarok használják ezt a szót a mostanihoz hasonló jelentésekben. Honnan tudod, hogy nem használják? Sehonnan. Kétségtelenül nem tűnik nagyon használt szónak a 17. szd. előtt. De azért az a három igen korai és igen nagy valószínűséggel idevonható személy-, ill. helynévi adat igen lényeges, ha e szó történetéről a lehető legpontosabb képet akarjuk kapni. És, ugye, azt akarjuk? Ehhez képest: ha a TESz rutinos (és értelmes, helyes, avagy szakmabeli) használója épp arra kíváncsi, mikor bukkan fel először a szó az írásos emlékekben, akkor felüti a megfelelő szócikknél, és megnézi az első blokk elejét, mindig ott írják. A kaland esetén azt látja, hogy 1668. Ez nem igaz. Megtévesztették. 1138 a helyes adat, sőt, mi több ? nélkül. Lehet, hogy fogalmunk sincs, mit jelentett, lehet, hogy nagyon tudni véljük, hogy nem jelentette azt, amit később (szerintem inkább van fogalmunk és vmi hasonlót jelentett), de a szó, az „alakulat” bizonyhogy létezett; régi szó. – És tipikusan tünetszerű: nyilvánvaló az érvelés inkorrektsége, részrehajlása, ideologikus természete; de nem világos – számomra –, mi is voltaképp az ideologéma, e tendenciózusság iránya, pontos célja. – Figyelemre méltó, hogy éppen a kalandozás szó az az eufémizmus a m. nyelvben, amely a honfoglalás előtti magyarok egyik fő tevékenységi területét jelöli, s amelyet minden más nyelv és kultúra szóhasználatában a ’rablás, rablóhadjárat’ és hasonló szavakkal illetnek (és a m. sem véletlenül nem ezt a szót használja, amikor őt éri ilyen attrocitás, vö. „tatárdúlás”).

2

Nem nevezi meg, mely szó származékának gondolja. (Ez a mulasztás ritka a TESz-ben. Ez is a tünet-jelleget erősíti.) A szócikk végi „vö.” rovatnál többek közt a következő szavakkal hozza összefüggésbe: kalimpál, kallantyú, kilincs, koldul, kórász, kóricál, kósza, kóvályog. Hm, hm. Egyik se meggyőző, egy kicsit se.

3

Mindenesetre nem tűnik elterjedt szónak. A 18. századtól kezdve nagyszámúak az adatok, előtte szinte semmi, kivéve az emlegetett személy- és helynévi adatokat, azok viszont elég koraiak. Ebből nem lehet megmondani, hogy a mai js régi-e vagy sem.