A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

és, is, sőt

Első felbukkanás

1195

HD szerinti eredet

– (sz?)

Megjegyzés

TESz az is-nél az és-re utal[1], amit islernek mond● EWUng az és-nél az is-re utal és viszont● de mindkettőnél említi az új koncepciót: összetett szó: e/i közelre mutató nm (a nagy jolly joker) + „nyomatékosító szerepű” s● ez utóbbiról nem szól a fáma, milyen eredetű, úh. maradunk a pirosnál● sőt 1372[2]

Megjegyzések



1

Jellegzetes: „Szóhasadás eredménye. Azonos az és kötőszóval.” Stb. Akkor ez származékszó? Tolnai hova sorolná? Az mindenesetre itt véletlenül sem említődik, hogy az és ismeretlen eredetű. – Értelmes információ (de csak egy funkcióbővülést ír le, nem az eredetet): eredeti közös formájuk: ës, ami inkább ’is’ jsű-funkciójú. A kötőszó szerepű és kialakulásának vszínűsíthető szintaktikai körülménye: Evett ës / ivott ës > Evett / ës ivott (ës). EWUng: az ’is / és’ jskettősségre vö. or. i.

2

Igen furcsa alakulástörténete van a szónak. A TESz határozott állítása, hogy szerkezete azonos az ismét szóéval, < ismét < esmeg, ismeg: Már a JókK-ben és másutt is a mai alak jellemző. Közbülső adatok: ſewg, 1496 ſo’ meg, 1506 iſoegh, 1508 iſoet, 1532 ſmegh. Nem teljesen meggyőző.