A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

ér /(e)z /ik /int /t/elmes /dekel /ték

Első felbukkanás

1300

HD szerinti eredet

b őst (2 fgr)

Megjegyzés

hm alt ieu

az EWUng ejtette a fgr ötletet (nm man és komi//[1])● ujg, altt, csag, oszm, képzővel tat, ill. mong, kalm: ez nem a nagyon elterjedt kategória[2]● tán a legmélyebb szó a m-ban, sztem inkább innen megy az alt-ba[3]● „nagyon korai (tán uráli kori) jöv, a m. legősibb elemei közé tart”[4]● CzF: szkr ar/ár ’megy, ér’● ld még ieu *reig- ’elér, (ki)nyúl(ik)’[5]● az érdem is idetart-hat (de van t //a)● > ér (vmit) (1470)[6]● ~ ár (1416)?

Megjegyzések



1

Már a TESz-ben is 2. helyen szerepel a t. eredeztetés után. Man. sartit- ’(meg)érint’, mari nyj šüran ’elér’. A TESz ezeket is figyelembe véve felteszi, hogy két ősi, egy alt. és egy fgr. szó keveredhet. Ezt tükrözheti, hogy a ’vmihez hozzáér’ jsű alakok nyílt e-sek a régiségben, és nincs í-ző változatuk, a ’vhova elér’ jsű alakoknak viszont van, és zárt ë-sek. – Az EWUng mindenesetre úgy ítéli, hogy „az eddigi fgr. magyarázat aligha vszínű”.

2

Sem a SztAB-ban, sem a SözSoyban nem találtam a hivatkozott szavakat. A TESz által megadott t. alakok (er, är, ir) a legterheltebb t.-alt. tő változatai (bár aligha véletlenül nincs *-os alakja a m. szóhoz kapcsolható jsű t. szavaknak), pl. az igen elterjedt ’lenni’ jsű t. szó is *er, és – ettől függetlenül – a ’korán’ jsű szó is. Ezeken kívül még van egy szintén egész t.-ség-szerte elterjedt jsű *er- ’hím, férfi’ > erkek ’férj, férfi’ (SözSoy: vö. lat. vir, né. Herr, sumer ír stb.).

Meglepő a TESz-EWUng álláspontja, mely egyrészt „a m. legősibb elemei közé tart.”-nak véli, másfelől pedig „ót jöv.-szó”-nak (nem tudom, miért ó- és nem őst., amikor „uráli kori”-nak is mondja). Ez némiképp kilóg a kispék-koncepcióból, és az egész uráli nyelvrokonság-koncepcióból. Az uráli és az altáji közötti sokrétű hasonlóságot és az ősködbe nyúló viszonyt persze a HD is elismeri, csak épp nem kutatja és nincsenek kidolgozott, konkrét koncepciói róla. E szócikkben sem hangzik el egy szó, egy utalás sem arról, nemhogy hipotézis, hogy miféle viszony lehet itt. Hogyhogy „még az uráli korban” veszi át a – micsoda? Van ekkor már elkülönült „magyar” a HD szt.? Az „uráli korban”, ha jól tudom a leckét, i.e 5000, amikor vizsgáztam az egyetemen, még ennyi volt – akkor még a szamojédok se váltak ki, nemhogy a magyarok. Nem nagyon szoktak ilyesmiről beszélni. Nem is baj, mondhatnánk, így is túl sokat vélnek tudni teljesen ellenőrizhetetlenül régi időkről. De, épp a szóban forgó különlegessége miatt, ez a szó mégis az a különleges pont, ahol nemcsak lehet, de kell is gondolkodnia ezen a kapcsolaton. Hogyhogy csak a m.-ban van, és nincs a „rokon nyelvekben”, ha egyszer „uráli kori jöv.”? Miért „szükségszerű”, hogy a m. az átvevő, amikor a m.-ban sokkal mélyebb, sokszerűbb, szerteágazóbb, gazdagabb az ’ér’ jsből burjánzó képződményrendszer, mint a szórványos és sokkal szűkebb jsű t. megfelelőké? (Ld. a köv. lábjegyzetet.) Stb.

Biztos vagyok benne, hogy az Akadémiai Könyvtárban, a csak pár szakember által olvasott szakfolyóiratokban, értesítőkben van olyan szöveg, amely az ér szóval és a fent felvetődő problémákkal foglalkozik, ezekről fontosat vagy érdekeset mond. Sztem ezeknek a típusú információknak, kérdéseknek, érdekességeknek éppúgy benne kell lenniük az ismeretterjesztésben, mint bármely standard tudományos adatnak és eljárásnak. De a standard m. nyelvtörténeti művekbe, a tankönyvekbe és az etimológiai szótárakba tendenciózusan azok az adatok és információk kerülnek be kimerítő alapossággal, amelyek a „biztos uráli eredet” „bizonyítékai”, vagy afelé mutathatnak, azok pedig, amelyek elgondolkodásra, továbbgondolásra késztethetnek, rejtélyesek, még nem megoldottak, azok semmiképp, ahogy azok sem, amik a tudománytalan kispék-koncepciónak ellentmondanak.

Tessék elolvasni a fizika csúcsszakembereinek, profijainak – Einstein, Niels Bohr, Heisenberg, Hawking, Penrose, Martin Rees stb. – ismeretterjesztő írásait: 1. minden érdeklődő ember számára érthetőek és érdekesek, mert 2. a tudásukat úgy mutatják be a leghatékonyabban, hogy a hétköznapi tudástól néhány tudománytörténeti kalandon át a saját tudásuk határára viszik a laikust. Nem abban áll a tudományuk, hogy azt bizonygatják, hogy egy dologgal kapcsolatban már a leglényegesebb kérdést mindörökre megválaszolták, helyesen és cáfolhatatlanul, akármit mondanak is az „ideologikus”, „szubjektív”, tudománytalan elméletek – és ezt ismételgetik állandóan. (Mint a HD.) Hanem az új ismeretre hajtanak, a még ismeretlen felé hajóznak. Einstein: „Nem hiszem, hogy bármiféle különleges tulajdonságom lenne – hacsak az nem, hogy roppant kíváncsi vagyok.”

3

Legalábbis az a pár, az előző lábjegyzetben felsorolt jstartományokon kívül eső szó, amit a TESz felsorol. Ez utóbbiak „ősforrásának” Gombocz tűnik, ld. Gombocz 1908: „oszm., csag. er-, ir- ’reichen, gelangen, ankommen’ [’(el)ér, megjön’]; akil ermek ’verstehen, einsehen’ [’(meg)ért, belát’] Zenk. 146.; ó-tör. ir- ’folgen’ [’követ-’] Radl. Inschr. 2. Folge, 91; kirg. er- ’követ, kísér’ Budag.; mong., kalm. ire- ’(an)kommen’ [(meg)jön] Serm. 39, Jülg. 147; burj. ire-, ir-, jer- ’ua.’ Castr. 94.; (gyakorító š képzővel): oszm. eriš- ’anlangen, ankommen, erreichen; sich erstrecken, an etw. stossen; reif werden’ Zenk. 1-16; kaz. ireš- ’jut, megér’ Bál. 26. – A m. ér rendkívül gazdag alak- és jsfejleményei inkább arra mutatnak, hogy ősrokonsággal, s nem aránylag újabb kölcsönvétellel van dolgunk; de másrészt az is igaz, hogy a m. ér megfelelőit a finn-ugorságból nem tudjuk kimutatni.” (39. o.)

Gombocz e listájánál hosszabb az a lista, ahány török és más altáji nyelvben nincs //. Ami az egymáshoz igen közel álló t. nyelvek esetében általában azt jelenti: jöv.-szó a t.-ben. Számolhatunk még a t. nyelvekben igen elterjedt, igen terhelt, több eltérő jsből rengeteg képződményt kifejlesztett er- hatásaival, sőt, a m. ér és képződményeinek visszahatásaival. Semmiképp sem mondanám – mint a TESz-EWUng – „t. jöv.-szónak” a m. ér-t. Okok: 1. nem elég elterjedt szó a t.-ben, viszont 2. nagyon mély szó a m.-ban. 3. A t. //ok jsei sokkal szűkebbek, mint a m. szóé (az oszm. eriš-t kivéve, de ez meg képzett szó, míg a m. nem). 4. A már így is túlságosan terhelt t. er szó egyéb jsei – ’van, létezik’, ’korán, hamar’, ’hím, férfi’ – mellett nem is csoda, hogy a m. ér szerteágazó jsköre nincs meg a t.-ben. – De az könnyen lehet, hogy a jsbelileg határozottan különböző m. és t. (v. mong.) szó vmely képződménye – az érdem, erő, erkölcs szavak környékén – interferál egymással. A „m.”-nak mondható valami régtől konglomerátum, és t./mong./ogur (alt.) elem biztosan van benne az idők során.

4

Benkő 1970 („A szavak kronologizálásának kérdéséhez”): a szó gyaníthatólag ősi/régi, ha 1. egy bizonyos alakú, pl. CVC v VC, ha 2. elemi jsű, ha 3.1. sok alakváltozata és/vagy 3.2. képződménye van. Ezeket akkor is ősinek kell tartani, ha kései első írásos előfordulásúak, vagy islerek.

5

> ang reach, né reich-, gör orege- stb. Az ieu. ~ m. hangzócserére vö. me ~ én, to ~ az, do/da ~ ad, ger le- ~ m él. Nyugi, csak egy ötlet. De csak úgy jöhet elő még példa, ha észben tartja, aki figyelmes is, nemcsak előítéletes.

6

Érték vö. né. Wert.