A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

én, enyém, engem

Első felbukkanás

1300

HD szerinti eredet

b sz (ur)

Megjegyzés

*me~ma~mo~mi mindenhol: ieu, alt, juk[1]

Megjegyzések



1

A többi elemi névmáshoz hasonlóan a személyes névmások a leginkább nyelvközileg egyeztetett szavak. A me-te-se hármas igen elterjedt. Minden ismert nyelvben vannak személyes névmások. Az ’én’ szót különösen érdekessé teszi az egyedi referencia (vö. fregei Bedeutung) és az általános jelentés (vö. fregei Sinn) intenzív kettőssége. Strukturalisták a shifter nevet adták e szavaknak (mivel szófajt és (peirce-i) jeltípust vált: indexként és szimbólumként is működik). Az én személyes névmásként (vagy a neki megfelelő személyrag) elsősorban azt jelöli: ’aki most az „én” szót mondja’, de implicit jelentése lehet mindaz, ami a névmást használó alanyokban (énekben), pozíciójukban közös – nagyjából ahhoz hasonlóan, ahogy a pszichológiában használják az én szót, vagy ahogy az angolban általános alanyként is használják a you-t.