A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

csont

Első felbukkanás

1138sz

1416

HD szerinti eredet

v 1 sz < cso 2 fgr

Megjegyzés

hm

1 < csomó: a jsfejl //a: né Knoten ’csomó’, Knochen ’csont’ – a tővel magával tán távolról öf-het● 2 egyetlen lapp adat ’bokacsont’ jssel: nm[1]

Megjegyzések



1

A lapp–magyar sok szempontból a legtávolibb fgr. rokonság. A szokásos kérdés: miért tűnt el a többi nyelvből ez az elemi szó? A csont(váz) ősi Gestalt, ami már egy elefánt számára is jelszerűen létezik (ld. híres „gyászuk” az elefánt-csontváz-tetemek felett). A szó minden bizonnyal egy/a nyelv megképződésének korai stádiumában megjelenik, és lecserélését kevés dolog motiválja, nyelvi jelölője masszívan kapcsolódik jelöltjéhez. Persze épp elemi volta miatt kerülhet egy efféle szó sok tropológiai viszonyba, ami a szókincs változásának egyik fő motorja. Ugyanakkor e viszonyoknak inkább a materiális, a kimondott, nem pedig a rejtett, a kimondani szándékozott oldalán jelenik meg. Vele orientálnak, de nem ő az orientáció iránya. A metaforizációban a csont jól használható valaminek a körülírására, de nincs ok arra, hogy a csontot valami mással írják körül. Ugyanígy a metonimizációban, pl. a legközismertebben, ahol a csont(váz) a halál szimbóluma. Legkönnyebben szinekdochikus kapcsolódás révén vált jelölőt e jelölt. Ilyen viszonyban van egymással a m. és a lp. adat is. De ez kevés ahhoz, hogy valóságos kapcsolatot feltételezzünk.