A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

csavar /og /dik, facsar

Első felbukkanás

1456

HD szerinti eredet

sz < ?● fgr

Megjegyzés

fgr3 alt isler

csavar: EWUng: „származékszó, melynek alapszava nem adatolható”, vagyis elveti a TESz mindkét feltevését, miszerint: „vitatott”: 1 ~ kavar ~ kever● 2 < t *čebir ’csavar, fordít, teker● kör’, elterjedt t szó, de a csag, kar és csuv kivételével magas hgrdű[1]● a ~ facsar-t (1495, fgr) itt fel se veti, csak ott, és „téves”-nek nyilvánítja, termsen érv nélkül – nem szokása érvelni[2]● a facsar //ai: han, finn ’szorít, nyom, présel’, komi-udm ’facsar, kicsavar (pl ruhát)’● a CzF szt is és sztem is öf a csavar-ral (ez pedig, könnyen lehet, a kavar-kever-rel, ami isler – mindegyiknél a forgó mozgás definitív jegy● tipikus: régi szó, sok alak- és jsválto[3]zatban forgalmazzák egymás közt a népek)● és, igen, a m az összekötő kapocs az alt és a fgr között: a m-ban van csavar és facsar is● csavarog 1489, csavarodik 1553

Megjegyzések



1

A mongolban (*čiw ’gyűrű’) és a tunguzban (čiwar ’gördít’) jövevényszó. A m. és a t. szó öf.-e vitathatatlan, a vak is látja-hallja, mégis sikerült „súlyos” hap-ra hivatkozva kizárni, mivel a t. čavur alapján m. csór vagy csúr „volna várható”, vö. t. savur > m szór. Persze, mint tudjuk, a kivétel és a szabály sem ellenségek, de érdemes lenne ilyenkor több //-ot idézni, a paradigma több elemét, hogy lássuk a szabály működését. (A szórnál sem említ több példát, viszont megjegyzi, hogy a magyarba került ót alak lehetett saur is, v nélkül.) A kavar szócikke viszont visszavonja az 1. feltevést is: „ellene szólnak az adatok annak a feltevésnek is, amely szerint a kavar és a csavar egymás hangtani változatai, így az a magyarázat”, amit itt, a csavarnál az első helyre tesz, „eléggé kétségesnek látszik”. Ezzel szemben összehozza a zavarral. Továbbá: „Hogy a kavar és a kever ősrégi, időben párhuzamos alakulással jött létre, szótörténeti okokból kevéssé valószínű.” Talán arra gondol, hogy a kavar felbukkanása viszonylag kései (1669). Mindenesetre a kever és a zavar is „ismeretlen eredetű”. A kavar és a csavar tipikus példa a TESz diskurzív és statisztikai maszatolására: a „szófejtés” tkp. annyiból áll, hogy (később visszavont) utalást tesz a keverre és a zavarra, tehát két ismeretlen eredetű szóra, mégis a csavar-nál és a kavar-nál is ezt olvassuk a hivatalos verdikt helyén: „magyar fejlemény”. Megfejtettséget sugall, hamisan. Nem beszélve arról, hogy a HD-ban az első számú makroszintű finnugrosító eljárás, hogy a „m. / belső fejlemény” nagyjából szinonim az „ősi örökséggel”, ez pedig az „urálival / finnugorral”. Ezt Benkő 1962 is kritizálja. De hát kritizálja a HD a családfa-elméletet is, ha szóba kerül, tudja a leckét – mégis minden adatot kizárólag erre szervez rá, másban nem is tud gondolkodni. Pontosabban: nem is szabad.

Nagyon kínosnak találom, hogy az EWUng teljesen ignorálja ezt a nyilvánvaló t. megfelelést. És megintcsak felhívnám a figyelmet a hangtani szigorkodás álságosságára, szörnyű egyoldalúságára. Képzeljük el mindezt fgr. irányba! Képzeljük el, hogy egy ilyen adatolságú fgr. anyagot hallatlan „objektív”, kérlelhetetlen hangtani szigorával, említés nélkül egyszerűen ignorál! (SztAB): Proto-Turkic: *čebir-; Meaning: 1 ’to twist, turn’ [’csavar, teker, fordul’], 2 ’round’ [’kerek’]; Karakhanid čevür- 1 (Kasg), Turkish čevir- 1, Middle Turkic čewür- 1 (Sangl.), Uighur čäbir- 1, Azerbaidzhan čevir- 1, Turkmen čövür- 1, Chuvash śavar-/śar- 1, śavra 2, Yakut sebirij- ’to uncoil (of a twisted rope)’, Noghai šüjir- ’to twiddle a whirligig’, Balkar čüjür- ’to tuck’, čüjre ’contrariwise’, Gagauz čevir- 1, čevrä 2, Karaim сivir-, čevir- 1, civre 2, Kumyk čüjür- ’to wrap’. – Ehelyett azt találjuk, hogy olyan többszörösen hap //okkal, olyan jelentés-„megfeleltetésekkel” bátorkodik előhozakodni az ufu anyagból, hogy az ember nem hisz a szemének!

A szóközepi, két mgh közötti w (v, b, j, γ, h), vm. ezek hiányában az egy hosszú mgh-s tövek meggyőződésem szt. nagyon hosszú időn keresztül váltakoznak, a legkülönbözőbb belső-külső (ezeket olykor szét se lehet választani) hatásokra vagy okokból. (Ráadásul a törökben és a mongolban is.) Ez nem csak gyorsan lezajló, időben egyirányú folyamat lehet, mint azt (korlátolt módon) a HD előfeltételezi. A fa-modell mindenhatósága: eszébe se jut más: csak egyirányú, egyszer lezajló, a csoportokat egymástól egyre távolító hangváltozások vannak. Csak egyenes vonalú leszármazási viszonyok, egyre aprózódnak az egyébként monolit tömbök, ahol mindenki mindent ugyanúgy mond. Semmiféle nyelvi diverzitással nem számol, legkevésbé többnyelvűséggel – minden történelmi adatnak ellentmondó módon. A HD számára csak a „szabály” kizárólagossága számít, a valóság bonyolultsága pedig csak a te „dilettantizmusod”.

Sokan értekeztek pl. a latin mély hatásáról az ó- és középmagyarra: az összes írástudó latinul is tud, latin vallási szövegeket fordít magyarra stb. A JókK magyarját is igen erős latinitás jellemzi stb. A kétnyelvűség a régi sztyeppei-ligeti népek körében igen általános. A törzsszövetségi alakulatok szintén többnyelvűek. A kabar, ogur, ugor, szláv, avar, alán, szarmata, kipcsak stb., amelyek biztosan befolyásolják a késő ősmagyart – ezek mind ott vannak a pakliban, tartós hatást gyakorolnak egymásra stb. De a korábbi ősm. is ilyen volt: sok összetevőjű, folyton formálódó, instabil gazdasági-politikai alakulatok láncolata, amely ellene dolgozott az etnosz megképződésének. A hektikusan változékony, örök átjáróház Kelet-Európában és a Sztyeppén a népek, a beszélők sorsát inkább a szörnyen had- és erőszakcentrikus politikai erők befolyásolták, mint a nyelv, amely mindig is a sokadik szempont volt – ahogy a kultúra virágai és a tavaszi napsütés gondtalan (vagy gondos) élvezete is. A magyar nyelvtörténetnek a „nyelvszövetségi” rendszerekben kell gondolkodni, konvergenciákat, keveredéseket, szuper/subsztrátum-hatásokat, pidgeonizációt, kreolizációt stb. tanulmányozni és abban (is) gondolkodni végre. Fel kell hagyni a valószerűtlen, ostobán etnocentrikus, egyvonalú leszármazási elméletet a „tudományossággal” azonosító, gondolattalan, terméketlen, pedellus bürokrata kispék-dogma védelmezésével. A m. és az ufu nyelvek viszonyainak tanulmányozásában szerzett egyedülálló tapasztalat előnyt jelent az ősm. (az ufu) és az ieu. nyelvek kapcsolatainak tanulmányozásában, mely rettenetesen elhanyagolt terület – valóságos dzsungel – sok meglepetéssel. Magyar vérfrissülés, magyar energia a szintén kicsit begémberedett indoeurópaisztikának: a magyar különös esetéből sok tanulság vonható le. Az idegen nyelvek etimológiai szótárai jelenleg pontosan a HD-TESz-EWUng gyakorlatát tükrözik, sem a szlavisták, sem a germanisták sem a többi ieu. specialisták nem számolnak 1000 előtti m. kapcsolatokkal, hisz az eurokonformnak látszó m. HD nagyon határozottan állítja, hogy nincs ilyen. Ez a sok tekintetben eurokonform m. HD egyik legkínosabban tudománytalan, dogmatikus, bürokratikus-hatósági, lusta labanc ostobasága, és kurucprovokációja. Ugyanaz a teméketlen melodráma, ami a m. politikai diskurzusban zajlik.

2

Az igen hasonló szerkezetű cseveg ~ fecseg párost, szintén érv és kétely nélkül, összevonta. Nem találgatom azt a „magasabb” szempontot, ami miatt a csavar ~ facsar esete más. „Alaktanilag.”