út, utas /al /án/a /ol/só /ca

Első felbukkanás

1055

HD szerinti eredet

ur

Megjegyzés

szam1

ieu

man ’vízfolyás, vízi út’, han ’földszoros (két víz között)’, mind2 jip, sztem még egymással se függnek össze; nye, eny, szelk, kam ’út, nyom’[1]; elemi szó és réginek tűnik (képzett alakjai is azok) – „tehát” úgyszólván társtalan – kik ezek, akik ennyire különböző nyelvet beszélnek és mégsem szól róluk a fáma?; és mit kezdjünk egy kifogástalan szam //mal?[2]; az utca (1337) a TESz szt szl eredetű, sztem ide tart, de az ulica hatása könnyen elképzelhető; utolsó 1372; utó- nyú, utód 1828

Megjegyzések



1

Vö. még: szkr. ityā́ ‘járás, járat, folyosó’, lat. itio ‘megy’, iter ‘út, járás, utazás’, gör. óitos ‘sors’.

2

Ezt az EWUng külön veszi és „vszleg csuvasos jöv.”-nek mondja (csuv. // persze nincs), vö. ujg. ädgü ’jó’, oszm. iyi, eyi ’jó(l)’, tat., bask. izge ’felszentelt; jámbor’. Ezek talán < id ’küld’. – Roppant kétséges, mind a t. képzésmódra vonatkozó feltevés, mind az állítólagos képződményeknek – melyek szórványosak, és ’jó’ jsűek – m. szóhoz való kapcsolata. Ez a „t. szárm.” szó a TESz-EWUng szt. az ü(d)l, ünnep és egyház szavunkban maradt fenn, és az egyházi nyelv közvetíti (noha a TESz még islernek tartja). – Az egyház szócikkénél az EWUng a szóösszetétel módjára is két kipcsak //ot hoz: kun yiχ-öv, kipcs. (örm.) iχov ’Kirche, Tempel’ (a Kirche ’templom’-ot és ’egyház’-at is jelent), tkp. ’szent ház’.