A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

tőgy

Első felbukkanás

1554

HD szerinti eredet

b fgr

Megjegyzés

0

tölgy, töcs változat is; az ugor és finnségi „//”-ok jse ’csúcs’: jip; bármely jst bármely jssel összehozni, de csak fgr irányban: ez nem tudomány[1]

Megjegyzések



1

A tisztázatlan etimológiájú szláv (és csak szláv) szavaknál ugyanúgy el lehet gondolkodni azon a lehetőségen, mint a csak (obi)ugor és a csak néhány török //mal rendelkező szavak esetén, hogy ezek valójában a világos színű kategóriához tartoznak. Azaz éppúgy lehetnek korai szláv átvételek az ősmagyarból, mint fordítva. Ehhez egyszerűen csak nem szabad kizárni, hogy a(z ős)magyar (egy/több szubsztrátuma) komolyabb kultúraalkotó a térségben. A szókincstan, a szigorúan csak nyelvészeti megfontolás nagyon is amellett szól, hogy pontosan erről van szó. Az ősmagyar kor végi nyelv hatalmas, rendkívül összetett szókincsű, grammatikájú nyelv; legalább olyan magas kultúrának tűnik a térségben, mint bármely másik. És teljesen tudománytalan, de legalábbis a szókincstani tények teljes figyelmen kívül hagyása, és igazából nyelvtudományon kívüli megfontolások alapján lehetséges csak a HD egyik legtarthatatlanabb eljárása, hogy az ősmagyar korban automatikusan mindig a magyart tekinti az átvevő nyelvnek, fordítva soha.

Ha a problémás etimológiájú szláv szavak világoslilák, az történelmileg azt jelenheti, hogy ezek 1.) a szláv kirajzás (550k.) előtti (és/vagy alatti) átvételek a magyarból, vagy 2.) valamely, a térségben honos és később kihalt nyelvből (ilyenekből van bőven), a szláv és a magyar közös örökségeként, vagy 3.) a szláv közvetít egy ilyen szót a magyarba. Az átadás/átvétel iránya szócsoportonként különbözhet; amelyik kultúra fejlettebb, gazdagabb, erősebb valamely téren, annak szókincse terjed inkább egy többnyelvű alakulatban.