A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

tetű /ves

Első felbukkanás

1395

HD szerinti eredet

fgr

Megjegyzés

tung fgr4 kartv

ieu

man-han, komi-udm, mari, finn-észt-lapp //ok; mind tV vagy tVV alakúak: a TESz elfelejt beszámolni a második t hangról; kartv[1] és alt kapcs tvi: nincs t és mong //[2], csak mandzsu-tung, ami viszont magyarázza a másik t-t: *ti-kte ’tetű’; alakra: tetw, vö odw, keserw, szarw (ahol a w két irányba megy: tetű/tetve, udú/odva, keserű/keserve, szaru/szarva)

Megjegyzések



1

Csak egy jip óujgur //, amúgy szintén igen hasonló a fgr. alakokhoz. (Az hogy lehet? Mely nyelv a közvetítő?) Ugyanígy a ’moly’ jsű ieu. //ok. (A SztAB öf.-be hozza ezeket.)

2

Az i.sz.-i első századokban kihalt iráni nyelv. A zoroasztriánus irodalom (vmikor az ie. 13-7. szd. között) „szent nyelve”, közel az óperzsához és a védikus szanszkrithoz. E közelség ellenére jónéhány jellegzetesség és szó esetében az avesztai különállása is világos. Két nagyobb nyelvjárása volt, ezek jól nyomon követhetők az Aveszta különböző részeiben és változataiban. (Ld. Hoffmann 1989 nagymonográfiáját: http://www.iranicaonline.org/articles/avestan-language.)

Igen figyelemre méltó, hogy ez az elemi szó(tő) sem a perzsában, sem a többi iráni nyelvben (pl. a konzervatívnak tartott pashtuban), sem pedig az ind nyelvekben nincs meg. És épp a magyar nyelv az, amelyik megőrizte. Ráadásul nem is „idegen testként”, képzetlen és kevés formában, mint a jövevényszavak, hanem kifejezetten ősi elemnek látszik. Ebből persze még nem következik az avesztai-magyar-rokonság – tessék leellenőrizni: http://www.utexas.edu/cola/centers/lrc/eieol/aveol-BF-X.html. De az a benyomásunk erősödhet, hogy az ős-„magyar” éppúgy konglomerátum-kultúra, mint a későbbi. Mégpedig inkább egy uralkodói szociolektus, mint bármi más. – Ezt persze félve mondom, hiszen a mindenkori „(szélső)jobbos” „érzelmű” magyarozók mindenből ezt hozzák ki, gyakran csak tájékozatlan frusztráltságukról, tahó önelégültségükről és „árja”-„öntudat”(lanság)ukról téve tanúságot. És ennek beteges lereagálásaképpen rögtön ilyesféle gyanúba keverik a HD-dogmaták, aki ilyesmit mond. – És ha uralkodói-nemesi, az azt is jelenti, hogy a legtöbb „idegen” hatásnak, keveredésnek kitett: 1. állandó hatalmi-dinasztikus interkulturalitás, nyelköziség A. a nemesi-uralkodói családokban, B. a hadserege(i)kben, 2. a szolgaként és cselédként „használt” kultúrák, nyelvűek hatása is erősebb.

Üdvös lenne, ha néhány finnugrista (és sumerológus:) átnyergelne iranistává, szkitológussá. Ugyanilyen szükség lenne germanistákra (gothológusra, szaxológusra: a gót politikailag és kulturálisan is meghatározó a k.-európai térségben, nemkülönben a szász, ez a furcsa, szintén inkább szocio-, mint etno-képződmény, még sok meglepetést tartogathatnak a m. nyelvtörténet számára). Ugyanígy kellenének nem a „finnugrizmusnak” elkötelezett szlavisták. A kelta szintén többszörösen meghatározó. Az ieu. kapcsolatok általában ostobán el vannak hanyagolva. (És ebben komoly felelősség terheli a finnugrizmust, mely a korlátoltságnak csaknem olyan szintjére jutott, mint „ideológiai” ellenségei. Annyiban durvább az ő esetük, hogy ők közpénzen gőgösködnek, és dilettánsoznak megvetően mindenkit, aki nem osztja döntő kérdésekben tudásellenes, tarthatatlanul korlátolt horizontjukat.)

Talán nem tartozik ide, de érdekes, hogy a latin titulus ’cím, meg/kinevezés, tisztség’ szó ismeretlen, „talán etruszk eredetű”.