A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

terem

Első felbukkanás

1256h

1395

HD szerinti eredet

szl

Megjegyzés

ieu alt

„a szl szavak etimológiája számos megfejtési kísérlet ellenére sem tekinthető tisztázottnak” – hát akkor nem m jöv a szl-ban?, vö CzF: < tér(ség), ez logikus etimológia[1]; persze vö még ógör (Homérosz[2]nál) téremno- ’ház’; továbbá (ezt már nem a TESz-EWUng-ból tudod meg) per tarim, továbbá mong term, t tarim, tärmä stb hasonló jsekkel[3]; Róna-Tas szt avar „jöv”; esetleg: „reziduum”?, azaz m avar (összetevőinek) hozadéka-hagyatéka; de a tér fn, sőt ige, vö hazatér, betér) szavakból jól magyarázhatók[4]; a 16. szdban elavult, a nyú hozta be megint

Megjegyzések



1

Szatmári Sándor: Korai „altaji” lexikális elemek a déli szláv nyelvekben (Az „avar” nyelv nyomában) c. értekezésében: „Az óegyházi szlávban és az óoroszban található jelentésmezeje alapján a *terme / *termě átadó alak jelentése ’jurta; palotasátor’ lehetett. Hangalakja alapján nem dönthető el az, hogy mongol vagy török közvetítésű. Szláv nyelvterületen belüli elterjedtsége, és nyelvi jegyei alapján egyértelműen az avargyanús szavak közé tartozik, sőt a lengyel adat alapján e szót inkább a nagy valószínűséggel avar csoportba kell besorolnunk.” Ld még: Róna-Tas, A. (1996) An “Avar” word: terem. In: Symbolae Turcologicae, eds. Berta, Á. – Brendemoen, B. – Schönig, C.; Swedish Research Institute in Istanbul, Transactions, Vol. 6.; Uppsala. Ramstedt és Doerfer szt. a török terim / derim alakok a perzsából valók; de mivel a perzsában nincs etimológiájuk, Vasmer, Ligeti és Róna-Tas szerint görög eredetűek. (De vajon a görögben van-e?) Utóbbi szt. nem dönthető el, hogy melyik alt. nyelvben jelenik meg először, de van egymáshoz közel álló nyugati ótörök, óoguz, mongol (> kipcsak) és nagy vszséggel avar megfelelője, és ez utóbbiból megy a szlávba. Nem elterjedt ieu. szó.

2

Nem ez az a tisztán nyelvészeti, „pozitív”, előfeltevések, dogmák és mítoszok nélküli tény, amit egy magyar(ul tudó) nyelvésznek meg kell osztania nemzetközi nagyérdeművel? No nem is nacionalista elfogultságból, hanem csak mert aki nem tud magyarul, az nem tudja számításba venni, ha a terem és társai eredetét akarja megfejteni, ugyanis senki magyar(ul tudó) nem osztotta meg vele ezt az infót. Amit mellesleg az etimológia módszertana épphogy igen releváns információként tart számon: ha egy szó mint képződmény jól magyarázható egy régi, mély, sokalakú és használatú szóból vmely nyelvben, akkor esélyes, hogy ez az átadó nyelv.

Itt persze a kispék-dogma egy újabb szintre lép: ha már Homérosznál megvan a szó, akkor nehogy már a m.-ból magyarázd! – Én csak annyit mondok, és próbálom úgy átgondolni az anyagot itt, hogy a m. „mögött”, elődeként, elemeiként ott vannak más, pl. régi ieu. nyelvek (hozadéka, hagyatéka), nem is egy korszakból. Nem tudni, honnan és mennyi, mert nem kutatták, nem utolsó sorban mert a fgrizmus ezt minden tekintélyével szenvedélyesen akadályozta, mindig is azonnal dilettánst kiáltott, és persze orvosért, mindenre, ami nem a kizárólagos fgr. ősiséghez, eredethez visz. És ez az igazi nonszensz, az igazi „dilettantizmus”. (Nem is hangtani, de szókincstani biztosan.) Abból, hogy a m. a t. kapcs. óta (legalább) nem igazán termékeny, jelentős mértékben kisebbségi komplexusos, keleties, másoló, gazdaságilag és pszichológiailag deficites, erősen narcisztikus, depresszív, paranoid, hierarchikus, antidemokratikus kultúra, még nem következik, hogy nincsenek régesrégi, különböző, komolyabb kulturális hagyatékai. Inkább mintha túlságosan is sok lenne, és attól ilyen sokrétű és kaotikus. Könnyen lehet, hogy abban a nyelvben, amelyben a „m.” tér szót, elődjét és képződményeit használják, mondjuk i. sz. 1-ben, még nincs meg a magyar szó. Vagy fordítva: a nyelvüket magyar-nak mondók később találkoznak azzal a nyelvvel, amelyben a tér szó terebélyesedett stb.

Úgyhogy nyugodtan meg lehet osztani ezt az információt másokkal. Az az előfeltevés, hogy ha megvan egy régi szó az ieu.-ban is, az alt.-ban is, akkor biztosan nem jöhet a „m.”-ból (valamely isler rétegből) – ez a kispék-dogma (egy erősebb változata), ami lehet, hogy igaz, csak épp nincs bizonyítva.

3

Az 1211-es sznévi adatot: Thetemeh, ?-esen ugyan, de ’élőlény csontja’-ként olvassa. Túlkapás: nem tudhatjuk. Ill. ellene szól, hogy az -eh – feltehetően – képzőt e feltevésből sehogy sem lehet magyarázni. Van még egy Kevestetem helynevünk is 1347-ből, ezt szerencsére nem értelmezi. A SchlSzj (1405) adata: „costa: tetem”. A costa jse: ’borda /ázat (pl. hajóé), oldal /as (hús)’. A szójegyzékben még véletlenül sem az os ’csont’ szó szerepel latin megfelelőként. Van néhány korai elefant tetem adat, ezek nyilván ’elefántcsont’-ként olvasandók. A ’halott (test)’ jsű adatok gyakran tbsz.-úak. A BécsiK-ben (1416) ’testrész, tag’, ill. ’emberi test’ jsű adatok. Szintén régi adatokban (pl. 1551), holt vagy vak jelzővel: ’csontkinövés’.

A tetemes szócikknél hoz egy ?-es BesztSzj (1395) adatot, melynek sem a latin, sem a magyar fele nem értelmezhető jól: „cetegus: ketenus”. „Esetleges idetartozására vö. Száz. 27: 321”. Ez igen jellemző: ha még akarsz tudni vmit, menjél az Akadémiai Könyvtárba búvárkodni. A szakember nem közvetít a közérdekű, laikusoknak is szóló szótárban, hanem – te nézd meg a filológiáját. Szintén ?-esen, de ezt a bajosan olvasható adatot is ’csontos, nagycsontú’-nak olvassa. 1577: „Kys tetemes puska” – ezt ’csont(ból készült)’-nek olvassa, csak remélni merem, hogy helyesen, hogy nem, mint a sznevek esetében, aggálytalan megalapozatlansággal egyszerűen csak ráolvassa azt a jst, amit ő akar. Vszínű, hogy a már említett 1616-os (’szembeötlő, nyilvánvaló’ jsű) adat egyértelműen olvasható. A mai ’nagyfokú, számottevő, jelentékeny’ jst 1780-ból mutatja ki, és megjegyzi, hogy az ehhez a „jshez vezető fejlődés kiindulópontja nem a ’nagyméretűség’, hanem a ’kézzelfoghatóság, nyilvánvalóság’ tartalmi mozzanata volt…, ld. még a csontos-nak ’leplezhetetlen’ jsét is a csontos hazugság szókapcsolatban.” Hát ez nagyon nem meggyőző.

A tetem/es-t nagyjából egy módon lehet összehozni a tet(sz)ik, ill. tető szavakkal. (Nem feltétlenül kell összehozni, de alaktanilag elég gyanús, hogy összetartoznak. Tet + em, vö. alom, orom, sulyom, terem, vérmes stb.) Ez pedig a ’fed, takar, borít’ js. A tető-nél ez evidens, a tetem a ’befedendő, eltemetendő’, és a tet(sz)ik a ’fedés-takarás-borítás’ > ’külszín, külső, látható (szerint úgy tűnik)’. Ez a megoldás jól magyarázza a tetemes ’nyilvánvaló, szembeötlő’ jsét is. Gyanús még a tetem ~ temet esetleges öf.-e. Továbbra is kérdés marad azonban a ’borda, csont’ js. Lehet, hogy egy másik, hasonló alakú szó ez.