A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

szó /l /zat, szavatos

Első felbukkanás

1300

HD szerinti eredet

u (< ót)

Megjegyzés

ugor1

alt1

man såw ’zajg; szó, hang; felkiáltás, ima, dallam’, han ’jajszó; énekszó; dallam’ jsek; vö Kasg, ujg sav ’szó, mondás, történet, hír, üzenet; hírnév, dics’, az oszm-ban csak ’jó hír’ js[1]; sztem a szavatos (1239) is ide tartozik[2]

Megjegyzések



1

Jogi műszó: ’mentőtanú’. A szó csupán a szb-hv., cseh, le., or. régiségből mutatható ki, mindegyikben kihalt. Az EWUng szt. a szb-hv. eredet mellett szól, hogy a per és a poroszló is déli szl. nyelvből való. A szl. svod-ból való magyarázatot jstanilag kínosan kimódoltnak találom: s-vod tkp. ’el-vezet(i a gyanút)’. Olyan „népetimológiásan” hangzik. A szava- ezzel szemben igen masszív tőváltozat a magyarban, ami épp ebben a jogi kontextusban sokkal vszínűbb eredet. Kimutatható egy szavat ’vád, gyanú, pletyka (elhárítása)’ js. is.

2

Jellemző, hogy a TESz az 1450-es „Georgii Zobros” sznévi adat alapján a szót – azt kell mondjam: pofátlanul – ’oszlop, karó’ jssel olvassa. Pofátlanul, hiszen ebből a sznévi adatból termsen egyáltalán nem lehet következtetni a szó jsére. Aki nem nézi végig az előfordulási adatokat, csak a jsek felsorolását, azt becsapták. Ez nem pozitivizmus, ez nem empirizmus, ez nem indukció, ez nem tudományos következtetés, hanem prejudíció, hamisítás. A szó első értelmezhető előfordulása (1604) a ma is használatos jsű. (A szl. js. csak hébe-hóba bukkan fel későbbi m. adatokban, inkább c- kezdettel.) És egyetlen szláv nyelvben sem jelent a szó ’szobrot’. Jellemző továbbá, hogy a TESz egyetlen szót nem veszteget a szófejtés tárgytörténeti vagy jsfejlődési magyarázatára: hogyan lesz a deszkapalánkból vagy karóból szobor. Nehogy megtudjunk valamit a kinyilatkoztatásokon túl. Talán az ’emlékoszlop’ lehet az összekötő kapocs, vagy az, hogy bizonyos épületoszlopok faragottak.