A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

szív /ű

Első felbukkanás

1372

HD szerinti eredet

ur

Megjegyzés

5

„alt szárm téves” – tán ieu-t akart írni; a ritka „teljes” ufu szavak egyike[1], amely minden – és csak – ufu nyelvben van (néhány más testrésznévvel együtt)[2]

Megjegyzések



1

A „teljes” ufu szavak száma igen csekély (18, ami mind a 6 csomópontban megvan, de a 4-5 csomópontosakkal együtt is kétszámjegyű, ld. Marcantonio 2006), sőt jstanilag sem túl széles körű. Viszont éppen a testrésznevek az a szemantikai csoport, ahol a legtöbb „teljes” vagy ahhoz közelítő ufu szót találunk. Hogyan magyarázzuk ezt, ha „areálisan” és nem „leszármazásilag” gondoljuk el az ufu nyelvek kapcsolatait?

Először is: az ufu kultúrákban erős az anatómiai diskurzus. A „mezőgazdaságilag” igen szigorú északon sokféle állat sokféle feldolgozásának régi mester(ség)eivel és komoly kultúráival számolhatunk. A prém- és bőripar biztos, hogy erős és gazdag, nemkülönben az élelmiszer-feldolgozás. Minél kíméletlenebb a tajga (márpedig tud az lenni), annál biztosabb, hogy a rénszarvasnak minden porcikáját hasznosítják (még halálukban is), ami természetesen sokkal mélyebb anatómiai ismereteket jelent, mint egy orvosi egyetemistáé, aki mindezeket még csak könyvekben látta. Könnyen lehet, hogy az állatfeldolgozási know-how és invenciók, ill. szavak sokasága a tajgáról áramlik a sztyeppe felé. Ugyanez könnyen megeshet a fafeldolgozás bizonyos vonatkozásaiban stb.

Persze a szem, kéz, fej, szív, máj stb. szavak igencsak elemiek. Egy „radikális areális” nézőpont számára az a kérdés adódik, hogy ezt a jsmezőt, fontos testrésznekveket, miként „veszi át” az isler egy… nem egy: több másik nyelvből. (Hiszen más jsmezőben az egyes ufu csoportoknak is relatíve kevés közös szavuk van. Amúgy, ne feledjük, a sztyeppén és másutt a két- és többnyelvűség, vagy épp a nyelvkeveredés igen gyakori. Pl. BK (a 940-es években) a „turkokról” – a HD és sokak szerint magyarokról – is mondja, hogy kétnyelvűek. Ill. al-Kasgari (az 1070-es években) mondja a szogdról, hogy „a perzsa és a török keveréke”.) Az avaroknál is (minimum) két nyelvről tudunk. (A téma összefoglalását ld. Futaky 2001, 19-20).

A problémában az az érdekes, hogy ez a jsmező ufu „oldalról” is különleges. (A másik ilyen a számok 1-6-ig. A rokonságnevek nem annyira meggyőzőek azért.) Az elkülönült ufu ősrokonság, őshaza naiv elméletét érdemes lenne már annak a ténynek a fényében is megpillantani, hogy minél több ufu csomópontban van megfelelője egy szónak, annál valószínűbb, hogy az az indoeurópai (vagy/és altáji) nyelvekben is honos. Ez a jsmező némiképp kivétel. (Persze maradtak azért fontos és nem közös testrésznevek.)

2

Szokásos: „ősi örökség az ugor korból” vagyis összemossa azokkal a szavakkal, amik szte a „fgr./ur. korból” jönnek. Viszont – szintén szte – ót. jövevényszó az („obi”)ugorban és a m.-ban is. De „még az együttélés korából”.

Viszont: ki tudja, mikor és meddig éltek együtt. Ki tudja, együtt, vagy külön vették-e át. A „fgr.-” vagy „ugor-kori” „hangzóváltozások” kronologizálása a fgr. és ugor ősnyelv hipotéziséből és a teljesen inadekvát fa-metaforából vannak levezetve. Viszont az is lehet, hogy az ugor kapcsolat nem egységesen érinti a magyarok egészét – ahogy az ugoroknál is: a manysinak sokkal mélyebb a kapcsolata a magyarral, mint a hantinak. Sztem a hantik iránti lenézést a magyaroktól (a sztyeppéről) vették, ahogy nevüket is. (A magyar szó, ne feledjük, „ugyanaz” a szó, mint a manysi, a mandzsu, sőt a Mensch – HD álláspont –, vagy a sztyeppeszerte igen elterjedt Mozser, Mizser, Madzsar stb. hely- és személynevek sokasága, a ma szláv- és töröklakta területeken.) Lehet, hogy csak a magyarok egy bizonyos törzse, foglalkozási ága tart intenzív kapcsolatot a manysival – és hozza a m.-ba a man. nyelvszövetség jegyeit.

Az ujg., oszm. söz, kaz. sez stb., a legtöbb t. nyelvben meglevő ’szó’ jsű szó, gondolom, hap. a HD-nak. De sztem ide tartozik. Ld még le. słowo (ejtsd: szwóvo), csuv. sämakh, mong. üge, per. harf, ebârat, lafz, vâze, loghat, sokhan, kaleme ’szó’.