A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

száz

Első felbukkanás

1067h

1217

HD szerinti eredet

fgr

Megjegyzés

ieu fgr4 juk

man-han, komi-udm, mari-md, finn-észt-lapp //ok; „árja eredetű” [1]; ’<katonai> század’ js is; vö. ház, kéz, víz

Megjegyzések



1

Hasonlóképpen a „kedvét /esküt / törvényt / kenyeret szeg” kifejezések jelentéseit is a „tör” igével igyekszik visszaadni, noha mindegyik kitűnően magyarázható a ’vág’ metaforizációjaként. A ’darabokra vág’-ból jöhet a ’darabokra tör’ js., vö. ’letör <egy darabot>’, ’kitörik <egy tagja>’. De kifejezetten nem a – man //ban meghatározó – ’zúz, őröl’ értelemben. Ugyanez mondható el a ’lekanyarodik, útirányt megváltoztat’ js-sel kapcsolatban. A ’ruhaszegélyt/szélet varr’ (1600) is a vágás mentén érthető: a vágásnál foszlani hajlamos szálak elvarrásáról van szó, és a ’tör’ jssel itt sincs kapcsolat.

Lehet, hogy a részekre szegett egy része a szak. Alighanem a ’vág; kés, penge, kard, sarló, vágóeszköz’ jsű, az eurázsiai térségben igen elterjedt (vándor / közlekedőnyelvi) szó/tőnek a (családfa modelljére gyúrt agy számára lekövethetetlen és zűrzavaros) változatairól van szó.

CzF: „Minthogy alapfogalomban metszést, törést, csonkitást jelent, rokon hozzá a szel, s általán azon sze sza gyökhangu szók, melyek metszésre, hasításra vonatkoznak, különösebben: szak, szakít stb. Többé-kevésbé rokon nyelvekben hasonlók hozzá a mongol eszki-kü ’szegni’, szöke ’szekercze’ és ’szeg’, szughurkhai, mándsu szukhe ’szekercze’, török szökmek ’elválasztani’, persa és török csakď ’zsebkés, tollkés’, héber szakkin ’culter, kés’, keleti török csak-mak ’szúr-ni, harap-ni’, votják cig-, cigďl- ’frangere’, szürjén čeg-, eglal- ’frangere’, német hacken, latin seco, securis, secula, szláv szekám ’vagdalok’. V. ö. SZAK és SZEG főneveket. A gyökelem: sza, sze, honnan ezek is: szab (törökben: szap-mak ’vág-ni, bevág-ni’), szel (mongolul: szal-khu v. szalo-khu), szalu stb.” Vö. TESz szil1 szócikke.

Az altáji nyelvek összes ágában meglevő ót., ómong, ómdzsu-tung *čal- szó domináns jse ’vág’. Ennek alternánsa a ar hasonló jsiránnyal, ill. ’vág, tép, hasít’, ’sarlóz, kaszál, arat’, ’élez, köszörül’, ’kasztrál’. Ez a tőpáros hasonló jsekkel megtalálható a kartvéliben (grúz stb.): *cal-/cel-/cil- ’szakít, tép, hámoz’, ill. *čar-/čr- ’vág’. A dravidában: *sel- ’vág, hasít’, ill. *car- ’szakít, hasít’. És az indoeurópaiban: *(s)kol- ’hasít, vág’, ill. *(s)ker- ’vág’. Finnugor *śale- ’vág, hasít’. A szónak a török nyelvek többségében (ill. a laz (kartvéli) nyelvben is (ahol alighanem t. jövevény)) van ’szkíta’ jse is.

Szóval könnyen lehet, hogy a CzF-nak nagyjából igaza van, és egy igencsak széles (alt., ieu., ufu) körben elterjedt, és igen régi sza-, sze- ’vág, hasít’ tővel van dolgunk. Amelynek különböző alak- és js.-változatai kölönféle hatásokra változnak és terjednek az amúgy legkülönbözőbb nyelvek között az eurázsiai térségben. Ide tartozhat – függetlenül attól, hogy az oda-visszaközvetítődések időrendjét és térképeit mennyire tudjuk felrajzolni – a szab, szabó, szablya, szak(ad), szike, (meg)szeg, szel, szalu, szál(ka), szalag, szíj, sáv, széle (’a vágás mente’), sarló stb. Sőt, esetleg a seb és a sért, vagy akár a segg (kb. ’vágat’).