A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

szabad /ít /ul /ság

Első felbukkanás

1195

HD szerinti eredet

szl

Megjegyzés

régi szó, a fejleményei is[1]; a szl-ban mindenütt képzett (-no/-nij) szó: mintha új képződmény lenne, v/és jövevény; s ha a *svo- ’saját’ szó származéka, akkor mi a *-bod-?[2]

Megjegyzések



1

Ld. még mong. salbadji-. Kíváncsisággal kerestem a TESz-ben, de nem találtam a szavárd, sem a szefárd, sem a szabir szócikket – amik (nyelv)történetileg is releváns információk lennének. (Szerepelnek viszont olyan, nyelvtörténetileg semmiféle fontos információval nem szolgáló szócikkek, mint szabotál, szaharin, szalicil, szanál, szanitéc, szaxofon, szektor, szelektív, szemafor stb.) Hogy csak egyet említsek: a BK (informátorai, Termacsu és Bulcsú) szerint a keletre vetődött „türköket” – a bevett olvasat szerint: magyarokat – „szaßartoi aszphaloi”-nak, ’rettenthetetlen szawárdok’-nak nevezik.

2

TESz: „a 12-13. szdban terjedt el a mongolok révén, majd az oszmán-törököknél is erősen használatos lett. A szó etimonja nem tisztázott. Ha jöv.-szó, átadóként leginkább a szb-hv. jöhet gyanúba, itt már 1417-ben előfordul. Terjesztésében a m. nyelvnek igen jelentős szerepe volt, de hogy a szó a m.-ban keletkezett volna, arra biztos etimológiai támpont nincs.” 2 nehézségét említi, hogy a szab származéka lenne: nincs szabol ige, és a korai jsek nem szűkülnek a ’vág’-ra. EWUng: „a fegyver kelet-európai eredetű, a neve is egy K-Eu.-ban letelepedett nép nyelvéből származhat; de az etimon megfejtetlen. Régészeti leletek alapján ez a fegyverfajta a honfoglaló m.-oknál már használatban volt, ebből arra következtethetünk, hogy a neve is korán ismert volt. A szl. nyelvekben mindenesetre jöv.-szó lehet, mivel nyugatra a m. közvetítette.” Wikipédia: „Belső-Ázsiából és Kínából származik. Európába az ázsiai lovas népekkel került be, ebben oroszlánrésze volt a magyaroknak. Elnevezése is a népvándorlás korában honosodott meg a szlávoknál, majd később a nyugat-európai népeknél is.” A szablyának számos „előnye” van a kétélű egyenes karddal szemben, pl. kisebb erővel ejt nagyobb sebet, lóról sokkal jobban használható stb., „egyedüli hátránya, hogy a vaspáncéllal szemben hatástalan. A szablya Magyarország területén legelőször a népvándorlás korában tűnt fel. Két változatban fordult elő, egyik a szarmata-hun, másik az avar szablya. A középkori Magyarországon a szablya használata visszaszorult és inkább a kétélű kardok terjedtek el. Csak a török uralom idején, majd a huszárok fegyvereként vált ismét gyakorivá.”