A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

sarok, sarkantyú, sarkall

Első felbukkanás

1015h

1395

HD szerinti eredet

sz < sur-sor-sar- / sir-ser-sür- ’forog’

Megjegyzés

a feltett „alapszó” változatai és jseik túl sokfélék, hogy mindet egy „magra” (’forog’) redukálhassuk; ’szeglet; lábfej boka alatti hátsó része; zsanér; pólus, világtáj; szilárd alap’ jsek mind koraiak: régi, sokjsű szó; sztem sarkantyú (1380) > sarkall (1456) ’ösztökél’[1]

Megjegyzések



1

Zakatol a gépezet: „A lapp és talán a magyar szó alapján eredeti szókezdő -t és szóbelseji *ćk hangkapcsolatot tehetünk fel. Jelentése ’ragadozó madár’ lehetett.” Magyarul: 7000 évvel ezelőtt, amikor őseink még a lappok őseivel voltak közös nép az őshazában, ićká-nak hívták általában a ragadozó madarakat… Ebből lett a magyar sas… Az összes többi finnugor nép azonban elfelejtette ezt a szót, ők másképp kezdték el hívni a ragadozó madarakat… – Igazság és módszer: ezt a könyvet olvastatnám először a szektatagokkal beavatási rítusként, hogy ne legyenek ilyen gondolattalanul, gépiesen, gőgösen „módszerelvű” „filológusok”. Hans-Georg Gadamer. Aztán jöhetne egy kis Paul Feyerabend. Aztán Wittgenstein, Benveniste, Saussure…