őr /iz

Első felbukkanás

1100

HD szerinti eredet

b ót

Megjegyzés

0

alapja uaz a ’forgat, bekerít, őröl ’ jsű ót tő lenne, mint az őröl, őrül és örvény esetén – jip, a TESz is kételkedik[1]; ld viszont ieu wr.ējai ’őriz, véd, figyel’ > ger wer-/war- ’ua’ stb, igen elterjedt ieu szó; szinte biztos ez a kapcs[2]

Megjegyzések



1

Ideje lenne már elkezdeni dolgozni, kutatni, a tényekkel foglalkozni, érdeklődni a m. nyelvtörténet iránt – nem csak a kispék-dogmát védelmező kiskátéból szajkózni a „szakmai” kifogásokat minden másfelé vivő gondolatra, felvetésre. Tessék szisztematikusan megvizsgálni a honfoglalás előtti ger., szl., gör., lat., av., ir., kelta és egyéb ieu. kapcsolatokat, és máris az összehasonlító nyelvtörténet nemzetközi centrumában találja magát a m. nyelvtörténeti kutatás. A m. nyelvtörténészek tudnának a legtöbbet mondani az e térségben fel- és eltűnt nyelvekről, viszonyaikról, amelyek mások, mint a germánon, szlávon, latinon belüli, vagy ezek közötti viszonyok – még így is, hogy épp ezek az ieu. nyelvek fontos szereplői az eltűnt nyelvek alakulástörténetének.

2

Vagy mégsem? Létezik komolyan vehető megfejtési kísérlet (Futaky 2001), mely egy, a mongolban és a mandzsu-tunguzban elterjedt tővel hozza összefüggésbe. Ezek mind az erü hangalak és a ’kínoz’ js változatai. Ehhez járulhatott egy szintén mongol -deg (gyakorító) főnévképző. Ebből kikövetkeztethető egy *erüdeg ’kínzó’. (De nincs ilyen adat.) – Futaky megfontolandó érveket hoz arra, hogy az avar – vagy az avar birodalom egy népcsoportja – egy mandzsu-tunguz (és a mongol közötti?) nyelv, amelyből számos jövevény érkezik a magyarba a honfoglaláskor. Mintegy 50, a HD által „ismeretlennek” mondott szóra kínál megfejtést, melyek közül 30-40 fontos és viszonylag meggyőzően igazolt: (mongolból) bezzeg, bíz(ik), diadal, gyenge, kebel, üldöz, üstök, (mandzsu-tunguzból) beteg, buk(ik), csupa, dédel(get), gyep(ű), hajdan, hamar, isa, ítél, kanál, koszorú, legel, minden, nyáj, oldal, tékoz(ol), tor(ol), zsombék, (mongolból és mandzsu-tunguzból) elég, gyere, ördög, telek, berény, (altáji közvetítéssel a kínaiból) gyám(ol), selyem. – Megjegyzésre érdemes még, hogy Futaky a 70-es évek első felétől publikálja ezeket a – HD által elfogadott módszertani és diskurzív szabályoknak tökéletesen megfelelő – szófejtéseit, ám a HD egyiket sem építette be sem a TESz-be, sem az EWUng-ba, nem is említi őket. Ennek oka, hogy Ligeti Lajos „nagymogul” kizárta a m. mongol és mdzs.-tung. kapcsolatait. És onnantól fogva nem számítottak az ellenérvek. A szintén nem Mo.-on dolgozó Sinor Dénes hasonló ellenvetéseire (hogy van jóval a honfoglalás előtti mongol kapcsolat, nem csak köztörök, ill. hogy az ogur közelebb áll a mongolhoz, mint a köztörökhöz) Ligeti az egyenes említések teljes mellőzésével csak gúnyosan utalgatott. Az elméletileg kitűnő szemléletű Róna-Tas András – a hazai fő altajista Ligeti után – nem tudom, mit gondol(t) erről. – Megjegyzendő még (hiszen egy jellegzetes hazai tudományszociológiai hamisság kellős közepébe vág), hogy Futaky nem önjelölt argentínai sumerológus (mint arra – vagy vmi hasonlóra – a „jólinformáltak” azonnal gyanakszanak a fenti leírás alapján), hanem az altajisztikában erős Göttingeni Egyetem tanára.