A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

nyargal

Első felbukkanás

1547

HD szerinti eredet

b sz < jár

Megjegyzés

hm

hangtanilag mindent szépen megmagyaráz, js- és alaktanilag nem[1]

Megjegyzések



1

Az első adat (1541) a járkál szó fura változatának tűnik: „És úgy tanítsátok házas társotokat, … Hogy ők ne jargalják az piaczokat”. A többi adat azonban a ’lovagol, vágtat, rohan’ jsek közelében. A TESz két fontos kérdést nem érint: 1. miért pont a jár szóból képződne ez a jelentésirány? 2. miféle képző ez a -gal? Különösen ez utóbbi „feledékenysége” szembetűnő – ilyesmikre oda szokott figyelni. A kézenfekvő asszociációt azért odaírja, bár a szókezdő ny magyarázataként: „a nyergel analógiás hatása közrejátszhatott”. El tudom képzelni, hogy a két szó kapcsolata ennél mélyebb. Nyergen nyargal a lovas, ha nem szőrén üli meg a lovat – de az se kizárt, hogy a nyereg szó egy eredetibb ’ló hátán ül, lovagol’ jelentésű *nyarg- ige változata. A ilyesféle hangrendi átcspásra, vagy „flexióra” mint a jelentésképzés régi módjára vö. arány ~ irány, árnyék ~ ernyő, ár ~ ér stb. A másik asszociáció a lovagol, itt azonban német hatást emleget, nem tudom, miért, de a lényeg az lehet, hogy a lovagol a lovag-ból származik, vagyis, miként a nyergel esetében, egy g végű főnévhez járul egy közönséges -al/-ol/-el/-öl igeképző. Vö. 1306 Lwag szn., 1395 louag, 1476 lowaglowal. A kutyagol ennek analógiájára keletkezhetett, de 1833-as, kései, és csak a 20. szdban lesz a -gol-ból egy ’állat hátán közlekedik’ jsű kvázi-képző, vö. tevegel, szamaragol. Mindezen szavaknál a nyargal hatásával is számolhatunk.