A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

munka

Első felbukkanás

1138h

1372

HD szerinti eredet

szl

Megjegyzés

különös, ami ezzel a szóval történt[1]

Megjegyzések



1

//ok minden szláv nyelvben. A következő jsekkel: ’kín, gyötrelem, szenvedés, pokol, baj, gond, rosszullét, bánat, düh, méreg, kellemetlenség, nehézség, vesződség, fáradság, erőfeszítés, igyekezet’. Na, ebből hogy’ lesz ’munka’?! A magyar átlagfilozófia és alapattitűdok egyik legszerencsétlenebb pontja: a munka mint kényszer, kín – nem mint szükséges feladatok ügyes elvégzése, alkotás, az erőfeszítés öröme, sikere, az élvezetes együttműködés lehetősége stb. A TESz a HB adatát – „Haraguvék Isten, és vetevé őt ez munkás világbele” – is e jsben olvassa: ’e szenvedésteli világba’. Lehet, bár gyanús: ha nem így olvasná, akkor nem lenne több adata a ’kín, szenvedés’ jsre, vagyis sokkal problémásabb lenne levezetni a szlávból. De lehet, hogy igaza van, akkor viszont a Károli-féle standardizált magyar szöveget értjük ma másképp – és az eredetihez képest rosszul, mert ezek szerint még Károli is ’kín, szenvedés’-nek értette a szót. Bár akkor meg az a kérdés, miért teszi hozzá a fáradságos-t. A Károliban Isten azt mondja Ádámnak: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” A King Jamesben ezt: „cursed is the ground for thy sake; in sorrow shalt thou eat of it all the days of thy life.” Vagyis: „átkozott a föld miattad; szomorúan eszel belőle életed minden napján”. A Vulgata szóhasználata („maledicta terra in opere tuo, in laboribus comedes eam cunctis diebus vitae tuae”) nem segít, az az összes jsirányban olvasható: „(fáradságos) munkában / vesződségben / ínségben / gondban / búban /nyomorúságban stb. emésztődve”. Luther verziója: „verflucht sei der Acker um deinetwillen, mit Kummer sollst du dich darauf nähren dein Leben lang.” Vagyis „gondban / nyomorúságban / bánatban tartod fenn magad / táplálkozol /élsz meg rajta”. – A TESz felhoz néhány //ot a ’munka’ ~ ’vesződség’ fogalmak összemosódására, ez be is látható. De itt kicsit más példával állunk szemben: a szlávból nem mutatható ki sehol a magyarban meghatározó és ma már kizárólagos ’dolgozás’ jelentés. (Nem egy ilyen pl. van. Ld. rögtön: dolog. Az összes szl. nyelvben megvan, de sehol sem jti azt, amit a m-ban, csak ’adósság, kötelesség; ügy, per’ jsek. Ld. ott.) Vagy csak igen érintőleg, a ’vesződség, fáradság, erőfeszítés, igyekezet’ jsnyúlvány, de ez is az említett, túlnyomóan negatív jskontextusból nő ki. Ez két dolgot jelenthet: 1. a ’kín, szenvedés’ jshez a magyar társítja a ’munka’ jst, hiszen ez a jsfejlődés a magyarban történt meg (a szlávban ponthogy nem). Ennek a koncepciónak az a gyengéje (ami a HB-beli előfordulása standard értelmezésének is), hogy a magyar (isler) szókincse a szl. munka-nak megfelelő szavakban is igen gazdag (kín, szenvedés, gyötrelem stb., ld. a fenti hosszas felsorolást), meg az ínség, ny/szomorúság, bú-bánat, fáradság stb. szavakban is – miért kell hát egy szláv szót ide betenni? Mi az a specifikum, ami miatt ez a megfelelő szó és nem más? 2. A csúszás rögtön az átadás/átvételnél történik. Amikor egy magyar és egy szláv anyanyelvű megbeszélnek egy munka-ügyet, eleve másképp értelmezik azt. – A HB elég furcsán meséli el a bűnbeesés történetét. Mintha nem a jó és rossz tudásának fájáról evést mesélné el, hanem a halál fájáról evést. Itt nem, mint az eredetiben, megnyilatkoznak az ember szemei, észreveszi, hogy mezítelen, és körülkötőt tesz magára – ezeket teljesen mellőzi a szöveg, és az ószövetségi helyen egyáltalán nem szereplő jelenettel helyettesíti: „És az gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkát megszakasztja vala.”