A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

meztelen

Első felbukkanás

1372

HD szerinti eredet

u

Megjegyzés

1man

„a mez [1770] nyúi elvonás”● ide jó a mező-nél felhozott man //[1]

Megjegyzések



1

A szó alaktani felépítése nem világos. A meztelen alak inkább későinek tűnik, eleinte a mezítelen alak dominál. Sőt, az első adatok mintha „a mező óm. kori megfelelőjével is azonos mezeγ származék fosztóképzős továbbalakításai” lennének. Vö. 1372, JókK: mezeÿtelen, ill. 1525: mezyhtelen. Erre értődött aztán rá az -ít igeképző. Ez igaz lehet, de sztem akkor inkább a mezei, (mez + tbsz. birt.) mint a mező van továbbképezve: ’mezei nélkül’: mezeitelen. Kétségtelenül nem mutatható ki a régiségből mez fn, de ige sem! A folyamatos mn-i igenévként magyarázott mező egyebek közt ezért sem tűnik valószínűnek. Nincs mezik adat. Nincs más igeképzős alak se, mezít, mezel, meztet. A mez fn. 1770-ben bukkan fel először, jellegzetes „nyú. kori elvonás”-nak látszik. A manysi adatok viszont (meš-, mas-) egyszerű régi tőnek mutatják, de itt sincs főnévi adat. Alakra mintha ősi nomenverbum lenne a tő, de ezt az adatok nem támogatják. Az ó- és mai m-ban a tő kizárólag a mezítelen és ennek továbbképzett formáiban él/t. A véleményem szerint tévesen idesorolt, ’mezőtlen’ jsű korai helynevek valóban hasonlóak, vö. 1270: Mezechtelenhig, ill. 1330 Mezehthelen. De miért kerülnek a „mezítelen” címszóba? Másfelől „alaktanilag” elég fura felvetés, hogy a ’mezítelen’ js a mezőtlen alak révén jön létre. Ez teljesen illogikus; akkor már inkább a mezeitelen.