A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

mar /talék

Első felbukkanás

1295h?

1372

HD szerinti eredet

b ur

Megjegyzés

//ok mindenütt és csak ’darab, széttör’ jssel: jip[1]

Megjegyzések



1

A JókK adatát: „De embereket es azhonokot es: megmaruala” ’széttép, fölfal’-ként értelmezi, hogy az uráli jelentésekhez egy kicsit közelebb álljon, és csak 1416-ból mutatja ki a ’<foggal, körömmel> megsért, szaggat’ jelentést, és ennél is a ’szaggat’-ot emlegeti, hogy köthesse az ufu alakokhoz. Ezzel szemben le sem írja az evidens ’harap’ jst, ami nyilvánvalóan a szó fő jsmozzanata! Minden adat jól vagy jobban olvasható a ’<foggal, körömmel> megharap/ragad, beleváj/markol’ közelében, ami mellesleg a mai js. is. Különösen az igekötők egyértelműsítik a helyzetet: nagyjából a megmar és a belemar alakok járják, amik erősítik ezt az olvasatot, és kizárják ’széttör’-t. Tipikusan a kígyó, a ragadozó, a ragadozókarmok marnak. Inkább puhába mélyed (innen jön a nyelvújítók ötlete, hogy a sav is „mar”), vagy az egészet marja el, markoló-szerűen, miként az állkapocs és a ragadozókarmok. Aztán a lelkiismeretet mardoshatja (vö. Gewissensgebiss, vagyis ’harap(dál)ás’, igaz, hogy a Biss ’darab’ is.) vagy Prométheusz máját a keselyű. A JókK idézett mondata is ekként olvasva értelmesebb. A marok-kal se kizárt a kapcsolata. (A TESz nem hozza öf-be.) A mardos (1495) és marakodik (1621) is ilyesmi, és sztem ide tartozik a martalék ’zsákmány’ (1527) szó is. A ’darab; széttör’ jsmozzanat ebben sincs benne. Talán a marcangol (1602) viszi némiképp a ’darabol’ irányába. Aztán kimutat egy ’morzsol, dörzsöl’ jst is. Ezt közelebbről nem tudjuk meg, honnan veszi, de élhetünk a gyanúval, hogy ugyanolyan tendenciózusan olvassa, mint a JókK adatát. Ez ugyebár azért lesz fontos, mert a ’morzsol’-lal viszi közelebb az uráli //ok jséhez. Aztán a szokásos módon „megtalálja” a jstani közepet az uráli jsek és a m. között: „A szó esetleg ’darab, morzsa; szétdarabol, széttör’ jsű igenévszó volt.” Nem: ez a mar szó jsének tendenciózus félreolvasása volt. Kezdetben van a hangtanilag lehetséges ufu párhuzam, és utána jöhet a „szemantikai középérték” három-négylépcsős levezetése, szinte bármit bármiből/re le/visszavezet.