A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

magyar /áz

Első felbukkanás

870

HD szerinti eredet

u + fgr magy + eri

Megjegyzés

hm 1ugor alt ieu

az előtag //a a manysi önelnevezés, vm. egy hanti frátria neve● az utótag a férj és az ember vélelmezett utótagja ’férfi’ jssel[1]● nem utal rá, mennyi hasonló helység- és népnév van mennyi helyen

Megjegyzések



1

Szinte szimbolikus, hogy a finnugrosítás egyik legdurvább példáját épp a magyar szó esetében látjuk. Mind az előtag, mind az utótag igen széles körben használt szó, kivéve a fgr. nyelveket. „A magyaroknak a török törzsekkel, az obi-ugoroknak pedig egy tajgalakó ősnéppel való egybeolvadása előtt manycsj(i) néven nevezte magát a finnugoroknak a Volga–Káma–Urál vidékén lakó délkeleti ága. Már Munkácsi Bernát észrevette, majd Hermann Jacobsohn, Zsirai Miklós, legújabban pedig Lakó György, Gulya János és Korenchy Éva komolyan számításba vette, hogy ez a népnév egyezik az indoeurópai ember saját magára használt nevével, az ieu. manu-ból eredő óiráni manuš ’ember, férfi’ szóval, s így végső fokon egy eredetű az ugyanazt jelentő ger. man(n), né. mensch és or. muzs szóval.” (Györffy György: A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében, Valóság, 1973/7.) Jellemző, hogy az amúgy jólinformált Györffy az imént idézetteknél pár sorral feljebb kritikátlanul megismétli, amit a HD és a TESz mond, miszerint a szó „utótagja a fgr. er ’férfi, ember’ szó”. Nos, ez a szó a TESz szt. önállóan egyetlen fgr. nyelvből sem mutatható ki, csak szóösszetételekben. A TESz sajna elmulasztja megemlíteni ezeket a fgr. //okat, ami furcsa, mert ezt sosem szokta elmulasztani. Az EWUngból azonban kiderül, hogy nincs (ismétlem: nincs) is fgr. //. Kizárólag a m. férj és ember (ill. > némber) szavakban „maradt fenn”. Akkor miért nevezi fgr-nak? Hm, hm… (Amúgy a férj és az ember szófejtései a leggyengébbek közül valók, ld. ott.) Ezzel szemben az er(e) ’ember, férfi’ szó minden (ismétlem: minden) török és mongol nyelvben megvan. Akárcsak a dravidában. Ugyanide sorolják a nácik révén elhíresült ieu. *ar(y)- szót, melynek jsei: óind ’úr’, avesztai, óperzsa, óind ’árja, indoiráni’, hett. ’szabad’, kelta (gaul, ír) ’prímás’. (SztAB) – A HD és a TESz szerint ez már természetesen „dilettáns nyelvészkedés”, hiszen természetesen „az utótag török szóval való egybevetése téves”, és természetesen nem tudjuk meg, miféle érv, indok alapján az. Hangalakilag, jelentésében világos egyezés, történelmileg egészen valószerű. – De azt sok helyen regisztálhatjuk, hogy az összehasonlítás szabályai, a hangtaniak is, igen változóak a HD-ban és a TESzben. Nagyon nyitottak és képlékenyek fgr. irányba, számos „délibábos” és szánalmas ötlettel. És nagyon zártak és szigorúak alt., és még inkább ieu. irányba, számos valószínű alt. vagy ieu. // soha ki nem fejtett, apodiktikus „elfogadhatatlanná” nyilvánításával vagy épp ignorálásával. Ahogy az „ismeretlen” állomány jelentőségét, és a m. különállását sem „veszi észre”.