A Á B C Cs D E É F G Gy H J K L M N Ny ÖŐ P R S Sz T Ty ÜŰ V Z Zs

kegy/elem, /es /etlen, kelmed, kend

Első felbukkanás

1095

HD szerinti eredet

Megjegyzés

a TESz-ben még „b” (~ kell, de bevallja: az adatok „nem igazolják”)● elemi, korán gazdagon képzett, használt szó● ~ kedv?, kény?[1]

Megjegyzések



1

Bizonyhogy szükség van „gyökelemzésre”. Az elsősorban is nem egy „téves” nyelvészeti irányzat vagy módszer (amitől a pl. CzF „tudománytalan” lenne), hanem az a triviális művelet, hogy elkülönítem a szótövet a képzett alakjaitól – na ez utóbbi viszont gyakran korántsem triviális. Mint jelen esetben. És akkor át kell gondolni őket úgy is, hogy ezek teljesen különböző szavak (esetleg különböző másnyelvi //okkal), illetve (különösen ha nincsenek másnyelvi //aik) hogy ezek ugyanannak az ősi (rövid, jellemzően V-, CV- alakú) tőnek (kb. ez lenne a „gyök”) a szintén ősi képződményei-e vagy sem. Ami alapján esetleg rekonstruálható valamiféle ősi gondolkodás- vagy szemléletmód is. Neadjisten: kultúra.

Az ősmagyarozók persze hajlamosak azonnal szánalmas ná(r)cisztikus túlzásokba esni, abban viszont pontosak, hogy a „finnugristák”, pontosabban a HD-szektatagok legfőbb motívuma az ennek idiótán, történelmietlenül és dafke ellene mondó KisPÉK-elv. Az első számú különbség a CzF és a HD felfogása között ez: a CzF abból indul ki, hogy a m. nyelv egy régi, jelentős, összetett civilizáció nyelve (ahogy Antoine Meillet is fogalmazhatna 1918-ban, ha nem az ellenkezőjét olvasná Hunfalvy, Budenz, Munkácsy és hasonló újgrammatikus-konform és vadul kispékezők munkáiból). A HD pedig az ellenkezőjéből indul ki: a magyar egy Kis, Primitív, Észak-Keletről jött, zárt, a 6. szdig csak finnugor nyelvű, halász-vadász csoport, amely minden egyéb kultúrát és civilizációs elemet és szót másoktól vett át.

A HD felfogása annyira rossz, hogy még a m.-ban meglevő kétségbevonhatatlan és mély ufu befolyást is a legtörténelmietlenebb, a legvalószerűtlenebb módon gondolja el. Itt nem egy zárt csoport erőlteti rá a nyelvét állandóan a nála sokkal civilizáltabbakra, hanem hosszas, diffúz, sokrétű kapcsolatokat ápol, amiben vannak házassági, családi, dinasztikus, törzsszövetségi jellegűek régtől. Az ufuból a a közös vagy/és szomszédos területek, ill. a szociológiailag nyitott emberek és szavaik, nyelvi szokásaik szivárognak a politikailag uralkodók nyelveibe, vagy inkább linguafrancáiba, amilyen a szkitoid, a hunoid és a (proto)magyar nyelvek lehetnek.